Amikor kézhez kapjuk a gyermekünk anafilaxiás allergiát igazoló diagnózisát, - rosszabb esetben egy súlyos reakció következtében szerzünk tudomást róla – könnyen előfordulhat, hogy úgy érezzük kihúzták a talajt a lábunk alól. És valójában ez is történt. A világot, amit eddig ismertünk a hátunk mögött hagyjuk és egy teljesen új helyzetben találjuk magunkat, meg kell tanulnunk az új szabályok szerint élni.
Szülőként kapunk egy hatalmas feladatot, eszköztár viszont nem járt a diagnózishoz.
Amikor igazolást nyert a félelmünk, miszerint a 2 éves gyermekünknek súlyos, életveszélyes földimogyoró és tojás allergiája van hirtelen minden baráti találkozót lemondtunk inkább. A játszótér gondolata is óriási szorongással töltött el, hiszen ott mindig, mindenkinél akad egy kis „rágcsa”, ráadásul a játszóterek közelében jellemzően találunk egy büfét, vagy boltot, ahol gyakorlatilag kizárólag ezeket tartalmazó termékeket forgalmaznak.
A családi ebédeket „előtakarítással” kezdtem és nem mertem bevállalni, hogy a rokonok a saját (minden allergént tartalmazó) konyhai eszközeikkel és környezetükben készítsenek ételt a gyermekemnek… azt, hogy nyaralni menjünk, a saját biztonságos kis buborékunktól távol legyünk el sem tudtam képzelni.
A külföldi utazás gondolata, a tudat, hogy a megszokott, biztonságos termékektől és az orvosi csapatunktól megfosztva próbáljam ellátni a gyermekem egy olyan akadálynak tűnt, amit soha le nem küzdhetőnek éreztem. Gyakorlatilag bezárkóztunk.
De a tudás hatalom!
Mélyen beleástam magam a nemzetközi irodalomba, az összes szociális média felületen allergiás egyesületeket követtem, minden kommentet, cikket és blogbejegyzést végigolvastam. Láttam, hogy lehetséges... Hogy van élet… „normális” élet a diagnózis után is. Egészen felvérteztem magam. Korábban rendszeresen utazóként nagyon hiányzott a világjárás. Ez a lelkesedés általában addig tartott, amíg bele nem futottam egy- egy olyan hírbe, ami arról szólt, hogy repülőút vagy nyaralás során súlyos, néhány esetben ember (gyermek ☹) életet követelő allergiás reakciók léptek fel. Ennek hatására 2 teljes évre parkolópályára tettük az utazást.
A komfortzónából egy vírus fertőzés mozdított ki, aminek következtében 3 napot töltöttünk az akkor 4 éves lányommal a diabetológián és a fejünk fölött lebegett az anafilaxiás allergia mellé egy cukorbetegség lehetősége is. Szerencsére ez végül vaklármának bizonyult, de elégséges volt ahhoz, hogy engem végre kimozdítson a komfortzónából és merjek kimozdulni a gyermekemmel, hiszen „csak” ételallergiás.
Senkinek nem kívánok egy ekkora lökést a komfortzónából való kimozduláshoz, ellenben nagy segítség lehet a téma magas szintű ismerete és a gondolataink rendezése. Ha sikerül a problémafókuszú gondolkodásból átterelni magunkat – akár szaksegítséggel – a megoldás fókuszú hozzáállás irányába, akkor máris megnyílnak a lehetőségek.
Nekem el kell jutnom mentálisan arra a pontra, hogy
ez „csak” egy ételallergia - ahogy itthon együtt élünk vele, utazásaink során is együtt lehet élni vele
tudom kezelni a gyermekem ételallergiáját, bárhol meg tudom oldani az étkeztetését
felismerem a tüneteket és képes vagyok életmentésre, valamint a mentők értesítésére, amennyiben a szükség úgy hozza
elhiszem, hogy az utazás is menni fog a családunknak.
Amikor ez sikerült, megkezdődött a világjárás. A mérlegünk 96 sikeres és 1 közép-súlyos reakcióval tarkított külföldön töltött nap.
A felkészültség, az önmagunkba és a családunkba vetett bizalom, hogy ezt is megoldjuk, amolyan 0.lépése az anafilaxiás gyermekkel való utazás előkészületeinek.
Jöjjenek a gyakorlati tanácsok:
az utasbiztosítás: Európán belül elegendő az EU-s egészségbiztosítási kártya (http://www.neak.gov.hu/felso_menu/lakossagnak/ellatas_kulfoldon/az_europai_egeszsegbiztositasi_kartya) Európán kívüli utazáshoz minden esetben kössünk utasbiztosítást.
az allergia kártyák: legyen egy vagy több kis kártyánk, amin az adott ország nyelvén és angolul is legyen rajta milyen allergéneket kell kerülnünk és hogy súlyos, életveszélyes reakciókat okozhat, ha az allergén mégis a gyermekünk szervezetébe kerül – a kártyán kitérhetünk a keresztszennyeződés elkerülésére vonatkozó elvárásra is. Ezt vendéglátóhelyekre minden esetben vigyük magunkkal.
a szállás: a szálláshely távolsága a legközelebbi kórháztól vagy mentőállomástól egy hasznos infó lehet. Megnyugtató tudni, hogy közel a segítség.
a gyógyszertárak közelsége
ellenőrizni, hogy autós utazás esetén az út során mely városokban tudunk kórházi ellátáshoz jutni
repülős utazás esetén a légitársaság és a tematikus csoportok tagjainak megkérdezésével informálódhatunk arról, hogy van-e protokolljuk arra az esetre, ha súlyos ételallergiás (főként földimogyoró) személy tartózkodik a fedélzeten
belföldi út esetén a biztonságos ételeink beszerzésére milyen távolságban találunk üzletet
külföldi, autós utazás esetén ellenőrizhetjük milyen boltok vannak a szállás közelében, azoknak a webshopját vagy akciós hetilapját áttekintve találunk-e ismert, biztonságos termékeket. Amennyiben nem, készüljünk egy extra csomaggal, amit megtöltünk a szükséges termékekkel.
repülős út esetében szintén a szállás közeli élelmiszerboltok online kínálatát böngészve tájékozódhatunk. Amennyiben repülős útra is otthonról kényszerülünk termékeket csomagolni, válasszuk a porciózást, kisebb csomagokba helyezést és a biztonságos terméket csak az allergiás fogyassza.
autós utazás esetén 1-1 edény, serpenyő, fakanál sokat segíthet az aggódás mérséklésében. A mi legújabb társunk az autós utazások során ez forró levegős sütő, amely gyorsan és biztonságosan tudunk ételt készíteni és hatalmas segítség a minimális felszereltségű apartmanok esetén.
repülős utazás esetén egy közeli háztartási boltban kis összegekért beszerezhető néhány alapvető konyhai eszköz
az autós utazás idején is alkalmazzuk a háromszori olvasás szabályát. Olvassunk cimkét vásárlásnál, az autós csomagba helyezéskor és fogyasztás előtt, így biztosan elkerülhetők az utazás alatti váratlan fordulatok.
repüléskor legyen kézközelben (az előttünk lévő utas ülése alatt, vagy annak háttámláján található zsebben) az epipen. Ajánlott magunkkal vinni egy igazolást arról, hogy gyógyszert hordunk magunknál, bár ennek bemutatását jellemzően nem kérik a légitársaságok.
az epipeneket az utazás során mindig tartsuk magunknál. A szállodai szobában hagyott epipen nem tud segíteni a tengerparton segítségre szoruló gyermeken.
ha a gyermekünk új terméket fogyaszt egy utazás során, azt lehetőleg olyan területen tegye, ahol hamar segítséget kaphatunk (egy sivatagi vagy hegyi túra nem a megfelelő terület).
ha mégis segítségre szorulunk, jelezzük a kiérkező mentőknek és a diszpécsernek is, hogy ismert anafilaxiás gyermekről van szó, hogy fogyasztott-e gyanús terméket és hogy milyen tünetei vannak.
Az utazás hatalmas élmény. Az utazás anafilaxiás gyermekkel nagyfokú felkészültséget, stabil mentális állapotot és magabiztosságot igényel, de ugyanolyan hatalmas élményt ad. Merjünk utazni! Ha időre van szükségünk hozzá, adjuk meg magunknak. Ha eljött az idő, vágjunk bele.
Amennyiben az utazás mégsem eseménytelen, ne gondoljuk meg magunkat. A hibák otthon, a négy fal között is előfordulhatnak.
Comments