Meglepő módon az ételallergiás állapotnak is van előnye.
És nem is akármilyen pozitivumokat hozhat a gyermek és a család életébe.
Megerősíti az önbizalmat!
Ha gyermeketek ételallergiás, akkor bizonyára jól ismeritek az ételallergiás élet árnyoldalait - a szorongást, a "másság" érzését, a biztonságos ételek megtalálásának nehézségeit és a vágyat, hogy elvegyüljön mások között.
Ezek komoly nehézségek, amelyek alááshatják bárki önbecsülését és/vagy akadályozhatják az érzelmi fejlődését.
Az élet fenntartásának legalapvetőbb feltétele az evés.
Ez fontosabb, mint az otthon, a megfelelő ruhák viselése vagy a barátokkal való időtöltés.
Evésre és ivásra szükség van, már csak a létezéshez is.
Most képzeljük el, hogy az életnek ez az alapvető eleme jelenti a veszélyt...
Egy rossz falat, és a következmények súlyosak, sőt tragikusak lehetnek. Gyermekeink életük minden napján ezzel szembesülnek.
Hogyan lehetséges tehát, hogy azok a gyerekek, akik ételallergiával élve nőnek fel, végül magabiztosak lesznek? Hogyan lehetnek magabiztosak azok után, hogy éveken át szüntelen félelemmel és olyan nehézségekkel kellett megküzdeniük, amelyeket sok felnőtt nem is ért?
Azért, mert ezek a gyerekek elszántak, kitartóak, és ami a legfontosabb, van bennük kurázsi!
Szülőként arra tanítjuk allergiás gyermekeinket, hogy biztonságban legyenek egy olyan világban, amely gyakran veszélyes. Az átlagostól eltérő utat járni azonban előnyökkel is jár.
Az alábbiakban 10 fontos vonás következik, amely ételallergiás gyermekekkel kapcsolatban figyelhető meg:
1. Ezek a gyerekek bátrak
Elszántan szeretnének a külvilág részei lenni. Sok gyerek, aki alapvetően képes bárhová menni és bármit csinálni, otthon marad. Számukra nincs sürgető kényszer. Az ételallergiás gyerekek azonban ki akarnak menni és meg akarják élni a dolgokat. Időt akarnak tölteni az emberekkel és hajlandóak erőfeszítéseket tenni ennek érdekében.
A legtöbb embernek fogalma sincs arról, hogy egy ételallergiás embernek mennyi mindent át kell gondolnia, hogy kimozduljon egy napra. Gyermekeink azonban tudják, hogy a komfortzónájuk elhagyása lehetséges és megéri.
2. Előre terveznek
Nem lehet csak úgy spontán megjelenni egy eseményen. Az ételallergiásoknak előre át kell gondolniuk, hogy mi vár rájuk. Legyen szó egy iskolai kirándulásról vagy egy születésnapi buliról, tudniuk kell, hogy milyen ételekkel és milyen körülményekkel fognak találkozni.
Kérdéseket kell feltenniük:
- "Lesz-e olyan étel, amit meg tudok enni? Ha nem, hány ételt és rágcsálnivalót kell vinnem?"
- "Megengedett-e a külső étkezés ott, ahová megyünk?"
- "Meleg vagy hideg lesz odakint? Biztosnak kell lennem abban, hogy az autoinjektoromat megfelelő hőmérsékleten tudom tartani."
"A felelős felnőttek ki vannak képezve arra, hogyan néz ki egy allergiás reakció? Hogyan fogok segítséget kapni, ha szükségem van rá?"
3. Kiváló csapattársak
Az ételallergiás gyerekek (és szüleik) sokat tesznek azért, hogy részt vehessenek iskolán kívüli tevékenységekben (az atlétikától kezdve, a zenekaron át, a színjátszásig, drámáig, kórusig).
Például biztonságos ételre van szükségük. Ezek a diákok nem tervezhetik, hogy egy egész napos verseny után egy út menti étteremben kapható ételeket fognak elfogyasztani. Felülemelkedni az ételallergia okozta stresszen nagyfokú összpontosítást és elkötelezettséget igényel. Ezek a gyerekek minden nap ezzel szembesülnek.
4. Megtapasztalták a környezet nyomását
Akik ételallergiával nőttek fel, megtanulták, hogy a barátaiknak és a felnőtteknek azt mondják: "nem, ezt nem tehetem". És nem is akármilyen felnőtteknek - a tekintélyes pozícióban lévőknek! Tanárok, igazgatók, edzők, éttermi személyzet, családtagok.
Már fiatal koruktól kezdve megtanulták - és megkockáztatom, hogy a legtöbben el is fogadták, hogy nem mehetnek egyszerűen a tömeggel. Ki kellett állniuk magukért, ha egy barátjuk vagy egy felnőtt nem értette meg az étkezéssel kapcsolatos aggályaikat.
Előfordulhatnak kényes helyzetek, de a szívük mélyén tudják, hogy nincs más választásuk. Tisztában vannak a lehetséges súlyos következményekkel, ha csak azért szegnék meg az allergiával kapcsolatos szabályokat, hogy beilleszkedjenek. Nemet mondani olyan készség, amelyet sok allergiával nem rendelkező felnőtt is megtanulhatna, mégis keveseknek sikerül, mert ez egy hatalmas feladat és kellő magabiztosság kell hozzá.
5. Megtanulják, hogy kérjenek segítséget
Minden gyereket ér időnként stressz, és szüksége lehet extra támogatásra a barátoktól, a családtól vagy akár szakemberektől, például orvosoktól és iskolai tanácsadóktól. A problémák akkor jönnek elő, ha a gyerekek nem beszélnek a félelmeikről.
Sok ételallergiás gyerek remekül ki tudja fejezni aggodalmait a szüleinek vagy a barátainak. Mások még mindig azon dolgoznak, hogy egyáltalán tudjanak beszélni a problémákról. Hamar nyilvánvalóvá válik azonban számukra, hogy milyen előnyös, ha segítséget kérnek az ételallergiával kapcsolatos kérdésekben, ahelyett, hogy egyedül próbálnának boldogulni.
6. Megismerik a valóságot
A szülők általában hajlamosak szépíteni a tényeket annak érdekében, hogy megvédjék gyermekeiket, de ez a luxus az ételallergiás szülőknek nem adatik meg. Amikor gyermekeik elég érettek ahhoz, hogy megértsék, megtanítják nekik, milyen életveszélyes következményei vannak annak, ha másoktól ételt fogadnak el.
Gyermekeink feldolgozták azt a tényt, hogy jobb csalódást okozni valakinek azzal, hogy visszautasítják az ételét, mint kockáztatni a saját életüket. Drámai? Igen. De ez a valóság? Szintén igen!
7. A prioritásaik egyértelműek
A gyerekeket érdekli a legújabb ruhadivat vagy az, hogy melyik TikTok-videó a trendi. Ez rendben is van így, de az ételallergiás gyerekek tudják, hogy a legfontosabb az egészségük és az élelmiszerbiztonságuk. Amikor a ruháikat állítják össze, figyelembe veszik az időjárást, valamint azt, hogy a hőségben és a hidegben is a legjobban tudják tárolni az életmentő autoinjektoraikat.
Tizenéves fiunk jobban aggódik amiatt, hogy milyen táskát fog hordani, mint hogy milyen cipő illik a ruhájához. A pénztárcája, a kulcsai, a telefonja és az autoinjektorok biztonságos elhelyezése mindig elsődleges szempont.
8. Odafigyelnek a részletekre
Lehet, hogy egy egész kutatócsoportot nevelünk, és észre sem vesszük!
Az ételallergiás gyerekek képesek megállni és figyelmesen elolvasni az élelmiszerek cimkéjét, amelyeken olyan szavak is szerepelhetnek, amelyeket még sosem láttak és nem tudják kiejteni. Tudják, hogyan kell rákeresni egy összetevőre a Google-ban, hogy megtudják, biztonságos-e számukra.
A fiunk még az élelmiszerek csomagolásának dizájnját is megfigyelte, például meg tudta különböztetni a hasonlóan csomagolt termékeket, amelyek nem biztonságosak az allergiája szempontjából. Az, hogy tudják, hogy pontosan mit esznek, segít abban, hogy tudatosabban éljék az életüket.
9. Megtanulnak olyan barátokat találni, akik törődnek velük
Az ételallergiás gyerekek megtanulják, hogy a barátságban olyan tulajdonságokat keressenek, amelyek mélyebbek annál, hogy ki viseli a legmenőbb ruhát vagy ki a legjobb sportoló. Tudják, hogy szövetségesekre van szükségük, olyanokra, akik valóban törődnek velük és végigkísérik őket az ételallergiás utazásuk során.
A fiunk megérti, hogy olyan barátokra van szüksége, akik elég érettek ahhoz, hogy komolyan vegyék az allergiás reakciót, és segítséget kérjenek. Néhány barátja még azt is megtanulta, hogyan kell beadni az autoinjektort.
10.A szüleik viselkedésmintáját követik
Ételallergiás anyukaként meg kellett tanulnom, hogy magabiztos és közvetlen legyek. Az emberek szemébe nézek, amikor az éttermekben az ételekről kérdezek, vagy megmondom egy barátomnak, hogy nem találkozhatunk egy adott helyen. Nem pislogok, vagy nézek zavartan. Hajlandó vagyok csendben várni a válaszra, nincs mellébeszélés vagy bocsánatkérés. Mindig udvarias vagyok, de határozottan kiállok az érdekeinkért. A fiunkat is erre tanítjuk.
Az ételallergiás gyerekek mindazon viszontagságok után, amelyekkel szembe kell nézniük, még mindig itt vannak, talpon vannak, haladnak előre.
A megpróbáltatásokkal való megküzdés megtanítja őket arra, hogy erősek és alkalmazkodóak legyenek, és látom, hogy erősödik az önbizalmuk.
Az ételallergiával küzdő gyermekek egy életre szóló ajándékot kapnak azzal, hogy már gyermekkorban megtanulják, hogy mindig a nagyobb képet kell nézni.
Forrás:
