top of page
Search

Allergénmentesnek kell-e lennie az otthonunknak?

Spoiler alert: nincs erre szabály (szokás szerint), ez ráadásul nem csak egy egyéni helyzet, hanem egy olyan helyzet, amivel kapcsolatban időről – időre kockázatelemzést kell csinálnunk ugyanazon személy esetében is.


Tegnap kitettünk egy szavazást, arra voltunk kíváncsiak, hogy az otthonotok mentes-e a problémát okozó allergénektől.

Mindig aktuális, fontos téma, amire vissza-vissza kell térnünk azért, mert van, akinek pont most lesz szüksége egy lökésre a témával kapcsolatban és ezt nagyjából vissza is igazolja, hogy a jelenlegi állás szerint többen vezettek „mentes” háztartást.

Azt hiszem autentikus forrás leszek, hiszen nálunk már körbeért a folyamat, visszatértünk a kiindulóponthoz.


De mi a kiinduló pont?

Az, amikor teljesen átlagos életet éltünk, amikor a bevásárlás és a kamra tartalma nem okozott különösebb fejtörést.

Amikor kézhez kapunk egy diagnózist, hogy a gyermekünk / egy háztartásban élő családtagunk egy vagy több allergénre is anafilaxiás allergiás, akkor teljesen normális reakció, hogy azonnal allergén mentesítjük a házat.

Van, aki csak az élelmiszereket nézi át, van, aki lecserélni az edény és tálalóeszközöket, mások az összes konyhai segédeszközt is, extrém esetben pedig akár a sütőt is (igazából ez nálunk a felújítás miatt történt  - de megnyugtató volt ).


Egy darabig előfordult, hogy vendégségbe érkező családtagok és barátok hoztak magukkal olyan ételt, amiben volt allergén, hogy a nem érintett családtagoknak kedvezzenek, de egy idő után ezt is több szorongás kísérte, ezért teljes mértékben kizártunk minden allergént a házból.

Ahogy az is változó, hogy kinek – gondolok itt a felnőttekre - milyen mélységig van szüksége az otthon biztonságossá tételére, az is változó, hogy ki, mennyi idő után érzi először azt, hogy ezt a témát érdemes újra elővenni és újra átgondolni az érvényben lévő intézkedéseket és azok szigorúságának szükségességét.


Nyilván a születésétől fogva földimogyoró allergiás gyermekünkkel egy háztartásban élő három másik személy nagy rajongója a mogyoróvajnak. Nem tudom már pontosan visszaidézni hány éves lehetett a delikvens, mikor úgy ítéltük meg, hogy a mogyoróvaj - dedikált, magas polcon tárolva, kizárólag a szülők által tálalva, a tálalás és fogyasztás során az allergénnel érintkező eszközöket kizárólag mosogatógépben mosogatva (hogy a szivacs ne szennyeződjön) és abba azonnal behelyezve - biztonságosan visszahozható a háztartásba.


Felhívtuk a gyerekek figyelmét, hogy most olyat eszünk, ami a lányunk számára nem biztonságos, vannak szabályok, amelyeket be kell tartani – pl. étkezés után azonnal szappanos kéz és arcmosás, a megfelelő törölköző használata, különös figyelmet fordítva arra, hogy mindenki a saját poharát használja.

A másik allergén a mi esetünkben a tojás. Nem gondolom, hogy különbséget lehet tenni, hogy melyik allergén a veszélyesebb, rosszabb, súlyosabb tüneteket okozó a kettő közül, a tojás visszavezetése a háztartásba mégis egy nagyobb falat volt számunkra.

Ugyan lényegtelen, hogy ez nálunk mennyi idő volt, de hat vagy hét év elteltével került vissza a hűtőbe a tojás – mert nekünk így volt komfortos. És továbbra is kizárólag főtt tojás formában dolgozzuk fel, mert így a legkisebb a keresztszennyeződés esete – a mi, saját megérzéseink szerint.


Hozzá kell tennem, hogy vendégségbe és étterembe is járunk, nyilván sehol máshol ez a szintű biztosítás nem elvárható és nem is várjuk el. Valószínűleg gond nélkül lehetne mindent felhasználó háztartás a miénk is – de miért főznék három emberre, ha négyen ülünk az asztalnál?!


A saját történetünket csak azért osztottam meg, hogy látszódjon az, hogy egy adott időpontban hogyan állunk a kérdéshez, nem jelenti azt, hogy később ez nem fog változni.

Az anafilaxiás allergia esetében pl. pszichológiai szempontok is szerepet játszanak az életmódunk kialakításában. Ezért van, hogy nincs egységes válasz arra, hogy kell-e és ha igen, milyen mértékben allergénmentesíteni az otthonunkat.

Nyilván, akinek ez extra terhet, szorongást okoz – pl. egy friss diagnózisos szülőnek, vagy egy nagyobb gyermeknek, aki már fel tudja fogni milyen veszélybe került egy eddig hétköznapi allergéntől – náluk célszerű ezt meglépni, mert segíti a folyamatot, ha legalább az otthon teljesen biztonságos.


Mi az alábbi nézőponttal értünk egyet:

Legyen a háztartás allergén-mentes, ha

van olyan családtag, aki nem érti vagy nem tudja, hogyan kerülhető el a keresztszennyeződés

 ha az allergiás személynek nagyon alacsony a küszöbszintje, azaz a legkisebb mennyiségekre, akár levegőben szálló részecskékere vagy mások érintésére, puszijára is enyhébb tünetekkel reagálhat, ha ők előtte fogyasztották az allergénjét

ha az allergén jelenléte a háztartásban az allergiás személy vagy valamelyik családtagja számára erős szorongást, félelmet okoz.


Ellenben hibát vétünk, ha az gondoljuk, hogy

- a kockázat mindenki esetében ugyanaz

- a kockázat = veszély

- a kockázat nem kezelhető

- nem érdemes mérlegre tenni a kockázatot és előnyöket


Egy háztartás nem attól biztonságos, hogy allergénmentes.

A biztonságos helyszín nem csak védelmet, de tanulási lehetőséget is biztosít, mert kiszámítható, azaz megvannak a szabályok, amik mindenki számára ismertek és mert a gyermeket felügyelő személy rendelkezik azokkal a készségekkel és azzal a tudással, amire szükség esetén támaszkodnia kell.


És nézzünk néhányat az allergénektől nem-mentes háztartás előnyeiből:

 az érintett gyermeknek van lehetősége különböző formákban ismerkednie az allergénekkel

(virális lett @theasianallergymom videója, amikor a tojás anafilaxiás lánya gumikesztyűben ismerkedik a főtt tojással – nyilván ezt nem ajánljuk mindenkinek – mint minden ebben a klubban, egyéni mérlegelés és kockázatlemezés kérdése)

az érintett gyermek megszokja, hogy körülötte van az allergénje és NEM kezd el pánikolni, ha valahol, valaki a közvetlen környezetében ezt fogyasztja, mert tudja, hogy ez önmagában csak egy kockázat, de nem veszély

(A veszély egy potenciális ártalom forrása, míg a kockázat annak a valószínűsége, hogy ez a veszély ténylegesen kárt okoz)

megtanulja, hogy a „való életben” nem lesz mindig, minden megfelelő számára és hogy néha neki a többiekétől eltérő étkezésben lesz része

(itt fontos azt megtanítani nekik, hogy attól, hogy anya/mama sütije vagy lasagneja mentes az ő allergénjétől, nem biztos, hogy mások receptje is megfelelő lesz számára)

a többi családtag egészsége, kiegyensúlyozott táplálkozása biztosított

a többi családtag, esetleg a tágabb család szorongása, félelme is csökkenthető látva, hogy problémamentesen tud együttélni az allergiás gyermek az allergénjével

(ez nagy segítség intézménykezdés előtt, hogy már tudjuk és elmondhatjuk a felvételi beszélgetés során is, hogy a gyermek biztonsága az allergénjének jelenléte mellett is szavatolható).


Tudjuk, hogy a legkevésbé van szükségetek újabb feladatokra, de higgyétek el a helyzetelemzés szinte minden esetben megkönnyebbülés fog hozni.

És akkor még nem is vettük számításba a ma már Magyarországon is elérhető az immunterápiát, aminek a hatására szintén jelentős mértékű életminőség változásról számolnak be a terápián résztvevők.
























 
 
 

Comments


bottom of page